Égből pottyant bárányok (gyerek kategória!)

Égből pottyant bárányok
(gyerek kategória)

   Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, ahol a kurtafarkú malac túr és még azon is túl volt egy ház. Abban a házban lakott egy kedves kis család. Egy anyuka, egy apuka ,egy ikerpár akik négy évesek voltak  és egy öreg tacskó. 

   Egyszer kimentek a közeli rétre játszani. A sok fogócskázástól, bújócskázástól elfáradtak, lefeküdtek a fűre és nézték a felhőket. A kislány nagyon szerette a báránykákat, a kisfiú pedig az elefántokért rajongott. Nézték a bárányfelhőket és egyszer csak a kislány felkiáltott: 

 - Jaj, te szép bárányfelhő, gyere le ide hozzánk játszani!

Egy pillanat sem telt el, a bárányfelhő leszállt, átváltozott báránykává. A kislány ujjongva felkapta és elkezdett táncolni, forogni, ugrálni vele. Testvére érdeklődve nézte, majd együtt játszottak a kis barival. De a kisbárány szomorú volt, mert nem volt ott a barátja a zsebes bárány! Ezért őt is lehívták az égről és vele is jót játszottak. A gyerekek egy idő után meg akartak ismerkedni az összes bárányfelhővel. Végül mind a hat báránnyal összeismerkedtek. A patakparton a báránykák megijedtek mert furcsa zajokat hallottak. Rengett a föld és valami vagy valaki trombitált. Ekkor előbukkantak valamik, mégpedig óriásiak! Ötször akkorák mint a báránykák. A két gyerek, hogy megnyugtassák a rémült jószágokat, elmagyarázták nekik, hogy ezek ELEFÁNTOK, és azt is, hogy amilyen nagyok és hangosak, olyan kedvesek és szelídek. Hamarosan megbarátkoztak mind a néggyel és jókat játszottak együtt. A kedvenc játékuk az volt, hogy lovagoltak az ormányosokon vagy éppen azt játszották, hogy  az elefántok teleszívják az ormányukat vízzel és lefröcskölik a barikat és az ikreket. Később versenyt is futottak a bárányokkal és az elefántokkal. 

   Egyszer csak anyukájuk csengő hangját hallották amint beszél hozzájuk. Egy szempillantás alatt eltűnt az összes állatka. A bárányok felszálltak az égre és bárányfelhővé változtak, míg az elefántok ágakká, fákká varázsolódtak.

Anyukájuk hangja csengett mellettük:

- Peti, Sára ébresztő, lement a nap!

A két gyerek rájött, hogy az egész csak egy gyönyörű álom volt.