Az életre kelt kis elefánt (3. nap, gyerek kategória!)

Az életre kelt kis elefánt

(gyerek kategória)

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, aki elment az állatkertbe és kapott egy plüss elefántot.Egyszer út közben hall egy hangot : éhes vagyok, éhes vagyok!!!A kislány megnézi a táskáját és az elefánt beszélt.A kislány adott neki egy pár szem mogyorót, út közben megint megszólal az elefánt : szomjas vagyok, szomjas vagyok!!!A kislány adott neki vizet.Az út közben megint megszólal : pisilni kell, pisilni kell!!!A kislány ki teszi a táskájából és azt mondja hogy : hogy hogy életre keltél?Úgy hogy szeretsz.Látod a hátamon azt a három foltot, válaszd ki az egyiket és mond azt : folt adj nekem valamit!A kislány megcsinálta és a foltból kijött egy kis virág.A kislány meglepődött, és hazavitte az elefántot.Otthon az elefánt azt mondta hogy : reggel eltűnök mert mindenkinél csak egy éjszakát töltök.Másnap reggel úgy ébredt, hogy az elefánt valóban nem volt ott és hagyott egy levelet amiben ez állt : kedves kislány nagyon örülök hogy megismertelek de most már mennem kell.A kislány kicsit szomorú volt de amikor meglátta hogy nemcsak egy levelet hanem egy új állatkát kapott, nagyon boldog volt és sohasem felejtette el az elefántot.

A különleges kis elefánt (3. nap, gyerek kategória!)

A különleges kis elefánt

(gyerek kategória)

Az állatkertben volt egyszer egy elefánt család. Az elefánt családban három kis elefánt volt. Mindegyik kis elefánt közönséges volt, kivéve egyet, aki a legkülönlegesebb volt az összes elefánt közül. Ő, ha mérges volt ha vizet szívott fel, és amikor kifújta, ezüst színe volt a víznek. Ha éhes volt, arany vizet fújt ki. És ha boldog volt, gyémánt vizet. A kis elefántok mindig ilyet akartak. A nagypapájuk nagyon bölcs elefánt volt már, és azt mondta a két idősebb elefántnak hogy csak egy ilyen elefánt létezik. Egyszer este bementek a barlangjukba aludni. A legkisebb elefántnak jó napja volt és boldogan feküdt le. Egy kis víz maradt az ormányában és amikor kifújta, egy gyémánt tócsa volt a földön. Magára is spriccelt vizet és gyémánt elefánt lett belőle. Reggel, amikor fölkeltek, mindenki csodálkozott, hogy hogyan lett gyémántelefánt a kis elefántból. Elnevezték őt Gyémánt Elefántkának.  És mindig, amikor valaki ezüst-, arany- vagy gyémántvizet akart látni, csak fújt egyet és már ott is volt, ezzel gazdagságot adott a többi elefántnak. Így élt boldogan, amíg meg nem halt. Itt a vége, fuss el véle!

Rózsamályva (3. nap)

Rózsamályva

Rózsamályva egy langyos, napsütötte délelőttön látta meg először a világot. Óvatosan körbekémlelt gyöngyszemével-ami erősen oda lett rögzítve bájos fejecskéjéhez-, közben tekintete meg-megállt a szoba egyik másik érdekesebb pontján. Lassan 180 fokos fordulatot tett, és hirtelen szembe találta magát egy mosolygó szempárral.
-Ki vagy te?- kérdezte megszeppenve.
-Violini vagyok, a mamád. Én készítettelek.
-Te készítettél??
-Háát, ha nem bánod, akkor igen.
-Hmmm, nem bánom-kuncogta el magát Rózsamályva -, de tulajdonképp ki vagyok én?
-Egy nagyon helyes kiselefánt vagy.
-Óóó, ez nagyszerű! És csinálhatok bármit? Úgy értem ugrálhatok a lábamon, vagy trombitálhatok , vagy pacsálhatok pocsolyákban , vagy…vagy..
-Hát persze! Kedvedre csinálhatsz bármit.
-Akkor most elmegyek és körbenézek a világban. Megengeded?
-Hogyne engedném. De nagyon vigyázz magadra! Az úttesten csak akkor kelj át, ha zöldet mutat a lámpa!
-Ígérem! - válaszolta komoly arccal Rózsamályva, aztán csinos kis ormánykáját odanyomta Violini orrához, és vígan ugrabugrálva elszaladt.
Hosszú utcákon futott végig, parkokban kóstolgatta a friss füvet és faleveleket, játszóterek hintáit, mászókáit csodálta meg, s beállt a gyerekek közé ugrókötelezni. A zebrához érve szófogadóan megállt, homlokát ráncolva pislogott a közlekedési lámpára, majd szélesre húzott szájjal indult útnak, ha az zöldre váltott.
Betért fagylaltozókba, könyvtárakba, óvodákba, boltokba, átkelt legalább három nagy hídon, közben mindent alaposan megvizsgált és elraktározott fejecskéjében. Tapasztalatokat gyűjtött.
Délutánra már nagyon megéhezett, estére pedig alig vonszolta lábacskáit. De igen messzire elkalandozott hazulról, sokáig tartott, míg újra a az ismerős szobában találta magát.
Fáradtan huppant le a padlóra és nagyot sóhajtva nézett fel mamájára, aki megsimogatta kókadt buksiját.
-No, sok mindent láttál?
-Igen, rengeteg mindent. El se tudod képzelni, milyen érdekes odakinn a világ.
Violini megértően mosolygott.
-Tetszett minden?
-Igen, minden…öööö, illetve majdnem minden…-s elszontyoladva lehajtotta fejét.
-Ejnye, mi baj van?
-Hát…. hallottam valami porcelánboltról….
-És?
-Mama, én tényleg trampli vagyok? Meg nehézkes és bumfordi?
-Na gyere ide te kis butus!
Violini előszedte a rongyoszsákot, tűt, cérnát kapott a kezébe, ölébe vette a kiselefántot és munkához látott. Három gyönyörű virágot varrt Rózsamályvára. Egyet a pocakjára, egyet a hátára, egyet a popsijára. Mikor készen lett, odaállította a kiselefántot a tükör elé:
-Látod ezt? Most már aztán senki sem mondhatja, hogy bumfordi meg trampli vagy.
-Hűűű! Ez gyönyörű! –kiáltott fel Rózsamályva, majd csinos kis orrmánykáját odanyomta Violini orrához és minden fáradtságát elfeledve körbeszaladta a szobát.
Pocakján, hátán és popsiján úgy repkedtek a virágok, mint a lefrissebb, legkönnyebb, legszebb tavaszi pillangók.